2014. január 31., péntek

Fight Klub- Back to myself

Sziasztok!
Nos, lassacskán, de úgy tűnik, visszatérek önmagamhoz. Mindig van ugyebár egy pont...
Ma dumálgattam a laborvezetővel, és meséltem neki, hogy szívesen eljárnék edzeni, de egy edzőtermet ismerek csak itt Nyíregyházán, és az a Brekk Fitness (písz Zozókám :).
Nekem azonban nem nagyon gyere be ez a terem, egyszerűen ezt tudod, ahogy belépsz. Nem szimpatikusak az emberek, akik odajárnak. Valahogy kinézik az "idegent". És akkor mondta Zsé, hogy van itt egy hely, ami ajánlással működik, nem járhat oda bárki. 14,000 jó magyar forint a havi korlátlan bérlet, de abban a wellnesstől kezdve minden kutyafasza benne van. Nah mondom akkor köszcsi-puszcsi az ajánlást, és megyek, és regisztrálok. 2 ember ajánlása szükséges egyébként.
Ez a fantasztikus hely a Fight Klub.

2013. december 13., péntek

Fuckin' survivor

Itt vagyok, túléltem, megcsináltam...helyesebben megcsináltuk.
Hétfőn megműtöttek, nem akarok hazudni, aznap azt hittem, belehalok a fájdalomba, sosem éreztem még ilyet...1 órás lett volna hivatalosan a műtét, helyette lett 2, mert a krónikus gyulladás miatt az epehólyag ráhegesedett a májra, de a doki is nagyon spéci volt, a nővérek is, meg úgy egyébként mindenki. Persze odakint már mindenki reszketett, hogy mi van már, hajkurászták a srácot, aki bevitt a műtőbe, hogy nem tudja-e mi van velem, mi történt, hogy még bent vagyok. Megtöltötték az emeleteket, mindenhol várt valaki, nem tudták honnan térek majd vissza.

2013. december 7., szombat

Your love is king

Hosszú-hosszú ideje nem jelentkeztem. Most azonban egy olyan nap előtt állok, ami sikerülhet így is, meg úgy is.

2013. október 8., kedd

A pocket full of soul

Sziasztok!
Mint látható, a blog még van, létezik, mondhatni vegetál.
Tulajdonképpen sanszom sincs egyelőre ennél többet írni. Hatodik hetem nyúzom a laborban, és kezdek egészen összebarátkozni mindenkivel. :) Jól érzem magam, bár néha kicsit fáradt vagyok. Nem nagyon dolgoztam még ebben a hagyományos napi 8 órás munkarendben, és még szokatlan, hogy csak a hétvége van szórakozásra. Szokták volt mondani,hogy "nem szokta a paraszt a szántást".

2013. szeptember 9., hétfő

We are shining

Háló skacok!
Örömmel értesítek mindenkit, hogy megérkezett Jessica és David Ryan, és imádjuk őket. Úgy suhannak, és úgy súg a kerekük az aszfalton, hogy nem is kell ennél gyönyörűbb hang. :)

Jessica és David Ryan, a szerelmeink

Sosem voltam ilyen boldog, és ez nem csak a cangákra vonatkozik, hanem úgy en block. Jól érzem magam, egyrészt mert Mátéval lehetek, másrészt mert van értelme a létezésnek, második hete járok a laborba melózni, és jól érzem magam.
Felmerült bennem a gondolat, hogy megszüntetem a blogot, és törlöm a picsába. Tenném mindezt azért, mert már se időm, se kanalam foglalkozni vele, mint az látható az utóbbi hónapokból. Dolgozunk, tanulunk, készülünk ezerrel, mert hamarosan nagyon messzire akarunk menni, és ahhoz még nagyon sok mindent meg kell csinálnunk. Mikor anno kint éltem, időm, és kedvem is volt az egészhez, mert ez adta az erőt konkrétan a túléléshez, most viszont nincs szükség már ilyen jellegű erőre, mert csak szimplán kurvára rendben van minden. Emlékszem, mikor odaköltöztem, másnap már számoltam a napokat mikor mehetek megint Pestre. Nah ez most cseszettül nem így van. Abszolúte nem várom, elvagyunk együtt, ketten, és minden úgy jó, ahogy van. Persze mindettől függetlenül járunk majd Pestre, mert család, meg barátok, meg különben is, sikerült megvennünk a bérletünket mindkettőnknek, úgyhogy meccsekre is mindenképp megyünk. :)
Szóval, lényeg a lényeg, át kell még gondolnom mi legyen a blog sorsa. Lehet, hogy nem szüntetem meg, csak hibernálom, egyszerűen nem írok, lehet az is, hogy néha ideböfögök egy-két sort, de az is lehet, hogy igyekszem majd gyakrabban írni. Szükségem volt erre a blogra, illetve a lelkemnek volt szüksége rá, aztán most majd kiderül, hogy a blognak szüksége van-e rám.
Az edzések nem maradnak el, most már végképp nem, hogy megjöttek a kicsikéink, és hasíthatunk mint állat. Minden megy tovább, ahogy mennie kell. Annyi különbséggel, hogy vagy leírom, vagy nem. Átrágom még magam ezen. Tulajdonképpen egy része hiányozna, mert sok év van már benne, sok emlék, amit nem akarok elfelejteni. Emlékezni akarok rá, hogy tudjam, mit nem akarok soha többet. Emlékeztetni akarok másokat, hogyan ne éljenek soha, mert rámehetnek minden szinten. Mint én arra a pár évre. Kurva nagy mázlim van, hogy megszabadultam, és végre azon az úton járhatok, amin járnom kellett volna már nagyon rég, ha nem kúrok el éveket a semmire, teljesen feleslegesen.
Jó most egy kicsit szárnyalni. Nem. Nem kicsit. Folyamatosan. Csak Ő, meg Báró, meg én, és nem létezik más, és ez így van rendjén, mert összetartozunk.
Malac :)

Meeting you was fate

2013. augusztus 17., szombat

They are coming!

Sziasztok tedwysek!
Hamarosan költözködés, közben folyamatosan meló két hete 12 órában, néha kicsit több, 5-kor el itthonról, 8-kor haza, alig élek kábé. Komolyan mondom, felüdülés lesz 8 órában dolgozni békésen egy protkó fölött ücsörögve napi 500 hernyó helyett. Egyelőre a kis tököm tudja, mikor fogok pakolni, mert az utsó pillanatig dolgozom, kövi szombaton ledargázunk anyuval meg Mátéval Balcsira, aztán vasárnap már költözés. Majd valamikor éjjel, ha lámpást akasztok a nem létezőre. :D
Mindettől függetlenül már megy ezerrel a visszaszámlálás, vásárolgatás jobbra-balra, ez kell még, az kell még, mindenből beraktároztam, amire szükségem lesz majd. :)
És ha már vásárolgatás, vettünk az én kicsikémmel (deviccesezkétméterapali :D) új cangákat, úgyhogy hasítunk majd, mint állat, és szinte hallom ahogy súg a kerék az aszfalton. :) Jah, csak azért hallom még szinte, mert még nem jöttek meg, de a megrendelés leadva, szóval költözést követő napon már meg is vannak, és már mehetünk is. Márpedig az én kincsem általában úgy megy, mint állat, úgyhogy jó lesz felzárkózni hozzá. Mikor ellopták a suttyók a meridám, azt hittem sosem lesz többet csoda kecóm, de íme, lett, ezt is megcsináltuk, önerőből. Különleges dolog részese lenni egy így, ilyen tempóval felépülő életnek, mert ezt tesszük mi, építjük az életünk, sokkal gyorsabban, mint azt gondolni mertem volna. És ímé bemutatom nektek az új jószágokat, Jessicát, és DavidRyant (igen, adtunk nekik neveket, mert mindkettőnknek egyforma lesz, legyen már valami ami megkülönbözteti őket, meg amúgy is, nekik lelkük van). Mindkettő hírességek után kapta a nevét, Mátéé Jessica Biel után, az én drágaszágom pedig David Beckham, és Ryan Reynolds után, mert wúáááá. :D

Szóval ő(k) lenne az. :) A mi drágaszágunk, csudi jó szerkezet. Nem olyan szép, mint a meridám volt, mert nah, az egyedi volt, és megismételhetetlen, de túlléptem a fájdalmon (:D), és megtanultam ismét szeretni. :D
1 hét sincs már hátra, és kezdődnek a közös edzéseink kinccsel, és már nagyon várom. Szeretnék vele fegyencezni, mert erre eddig nem nagyon volt alkalom, csak egyszer-kétszer, mert az egy heteket, amiket együtt tölthettünk végre, azt nem ezzel töltöttük, hanem Báróztunk, szerettük egymást, boldogok voltunk. :) Most is boldogok leszünk, csak a közös életünk szerves része lesz a közös edzés.
Jaaa, mielőtt elfelejtem. Megyünk még szeptember előtt Tokajba is túrázgatni, hegyet mászogatni, mert ezer meg egyszáz éve tervezzük. :)
 Üdv néktek!

2013. augusztus 4., vasárnap

Sky is the limit

Háló skacok!
Jól eltűntem, de nézzétek el nekem, életem leggyönyörűbb két hetes nyaralását töltöm, és még pár nap hátra van belőle. Aztán picit még dolgozunk, és aztán költözködünk. Izgatott vagyok mindentől, ami van előttem, még attól is, ami mögöttem van. Csodás kis nyaralás volt ez, minden perce tökéletes. Sosem voltam ilyen boldog, és ebben természetesen szerepe van Máténak is, a barátaimnak, és a családomnak.

About